Khalil Gibran - "Prorok" - O DECI Vasa deca nisu vasa deca. Oni su sinovi i kceri zudnje zivota za samim sobom. Oni nastaju preko vas, ali ne od vas. I premda su sa vama, ona vam ne pripadaju. Mozete im darovati svoju ljubav, ali ne i svoje misli. Jer oni imaju misli sopstvene. Mozete im skuciti tela, ali ne i duse. Jer duhovi njihovi obitavaju u kuci sutrasnjice koju vi ne mozete pohoditi cak ni u snovima svojim. Mozete teziti da budete kao oni, ali ne pokusavajte da ih terate da budu kao vi. Jer zivot ne ide u nazad, niti se zadrzava u proslosti. Vi ste lukovi iz kojih se deca vasa poput zivih strela odapinju unapred. Neka vas ispuni sreca sto vas strelac savija u ruci, neka vase strele lete hitro i daleko. Jer deca vasa nastaju preko vas, ali vam ne pripadaju. Ona su sinovi i kceri zudnje zivota! Kahlil Gibran: A gyerekekről A ti gyermekeitek nem a ti gyermekeitek! Ők az önmaga után vágyódó Élet fiai és leányai. Általatok jönnek létre, de nem titőletek, és bár véletek vannak, nem a tiéitek. Szeretetet adhattok nékik, de nem a gondolataitokat, mivelhogy saját gondolataik vannak. Istápolhatjátok a testüket, de a lelküket nem, mert az ő lelkük a holnap házában lakozik, ahová ti nem látogathattok el még álmai-tokban sem. Igyekezhettek, hogy olyanok legyetek, mint ők, de ne akarjátok őket olyanokká tenni, amilyenek ti vagytok. Mert az élet nem halad visszafelé és nem maradoz el a tegnapnál. Ti íjak vagytok, amelyekről gyermekeitek, mint élő nyílvesszők pattannak ki. Az Íjász látja a célt a végtelenség útján és meghajlít benneteket hatalmával, hogy nyilai gyorsan és messzire szálljanak. Szolgálja a ti hajlásotok az Íjász kezében a boldogságot; mert amiként szereti az elrepülő nyilat, úgy szereti Ő az íjat is, amely helyben marad. On Children - Kahlil Gibran Your children are not your children. They are the sons and daughters of Life's longing for itself. They come through you but not from you, And though they are with you yet they belong not to you. You may give them your love but not your thoughts, For they have their own thoughts. You may house their bodies but not their souls, For their souls dwell in the house of tomorrow, which you cannot visit, not even in your dreams. You may strive to be like them, but seek not to make them like you. For life goes not backward nor tarries with yesterday. You are the bows from which your children as living arrows are sent forth. The archer sees the mark upon the path of the infinite, and He bends you with His might that His arrows may go swift and far. Let our bending in the archer's hand be for gladness; For even as He loves the arrow that flies, so He loves also the bow that is stable. Eure Kinder sind nicht eure Kinder. es sind die Söhne und Töchter von des Lebens verlangen nach sich selber. sie kommen durch euch, doch nicht von euch; und sind sie auch bei euch, so gehören sie euch doch nicht. ihr dürft ihnen eure Liebe geben, doch nicht eure Gedanken, denn sie haben ihre eignen Gedanken. ihr dürft ihren Leib behausen, doch nicht ihre Seele. denn ihre Seele wohnt im Hause von morgen, das ihr nicht zu betreten vermöget, selbst nicht in euren Träumen. ihr dürft euch bestreben, ihnen gleich zu werden, doch suchet nicht, sie euch gleich zu machen. denn das Leben läuft nicht rückwärts, noch verweilet es beim gestern. ihr seid die Bogen, von denen eure Kinder als lebende Pfeile entsandt werden. der Schütze sieht das Zeichen auf dem Pfade der Unendlichkeit, und Er biegt euch (die Eltern) mit Seiner Macht, auf daß Seine Pfeile schnell und weit fliegen. möge das Biegen in des Schützen Hand euch zur Freude gereichen. denn gleich wie Er den fliegenden Pfeil liebet, so liebt Er auch den Bogen, der standhaft bleibt.